-Tizenhatodik rész-

Álmosan nyújtózkodtam az út kellős közepén a busz felé tartva. Fáradt voltam a tegnap este miatt, így hisztis is voltam egyben.
- Miért kellett Young Jae-nak bajba keverednie? – lépek lustán Him Chan után.
- Legközelebb biztos kétszer meggondolja, kivel randizik. – mondja egyhangúan és a szájába harap, ahogy meglátja az arcomat.  – Nem tudtál róla ugye?
- Hát nem! – csattanok ki. – Mégis kivel akadt össze?
- Elmondom, ha nem nyírsz ki senkit.
- Nem nyírok ki. – mondtam.
- Majd el is hiszem. A te természeteddel… Meg kell ígérned! – parancsol rám.
- Mondom, hogy nem nyírok ki senkit. – mondtam nyomatékosan, de láttam az arcán, hogy nem hisz nekem.
- Valahogy úgy is meg fogod tudni, főleg, ha megkapjuk a csekket.
- Milyen csekket? – meresztettem rá barna szemeimet idegesen.
- Hát, ami miatt tegnap Young Jae bajba keveredett… Az igazság az, hogy csoportos randira indult, de pechesen pont egy olyan lánnyal, aki a WILD egyik tagjának a húga. Bepörgött a tag és a bárban kezdett el balhézni, aminek következtében rongálták a berendezést. –közben felszálltunk a buszra, de teljes figyelemmel hallgattam a történteket. – Felhívott az eset után és megkérdezte, hogy mit tegyen, hisz a szülei biztos ki fogják nyírni, így úgy döntöttünk, hogy a te nevedre küldjék a csekket.
- MII? – sikítottam, s az egész busz rám figyelt. – Mit csináltatok? Nem hallottam jól.
- Jin Hee! – emelte a kezeit védekezve, mikor látta, hogy a fejem már időzített bomba. – Nagyon sokan vannak itt, kontrolláld magad. – Mély levegőt vettem és kifújtam. Becsuktam a szemem és próbáltam nem felrobbanni az idegtől. – Young Jae épp hogy felszállt a buszra, a nagy tömegben nem tudott hátrajönni, de összeakadt a tekintetünk.
- Kinyírlak! – suttogtam és végighúztam egy gyors mozdulatban a hüvelykujjam a nyakamon. Láttam, hogy kissé meg merevedik a testtartása és elrántja a tekintetét az enyémről.  – Ha leszállunk, mind hallottak vagytok! Értitek? – néztem Him Chan felé.
- Ne balhézz, ki fogjuk fizetni. Ezért vagyunk barátok. .. Egyébként is neked van a legtöbb pénzed, mert dolgozol. – mondta az utolsó mondatot, mikor már szálltunk le a buszról.
  Ahogy felállt az ülésről, mint a nyúl úgy futottak el. Alig tudtam levergődni az átkozott járműről.
- Hja! Ti ott! – kiáltottam a többi voksoló idiótára, akik felénk tartottak és nem értették, miért futunk feléjük.
- Rohanjatok! – kiáltja Young Jae, mire a többiek vigyorgó ábrázatukból ijedt kifejezésbe váltottak és hátra arccal elkezdtek futni.
- Ezek szerint tudja. – hallom Dae Hyun-t.
- Szerinted miért kergetne másképp? – tolja le Yong Guk.
- Hyung, nála sose lehet tudni.
Kis párbeszédük csak még jobban felbosszantott.
- Álljatok meg mocskos kis pernahajderek! Esküszöm, nem állok jót magamért.
- Hja! Kim Jin Hee és társai! – ordít ránk a tanár, már az udvaron, mire mindannyian megtorpanunk.  – Úgy látom, sok energiátok van. Hasznosíthatjátok a tenisz klub javára. Délután várlak titeket, labdát szedni.
- Mi? Ne. Tanár úr, inkább üssön meg, csak ne kelljen oda mennem. – nyafogtam, mire hátulról ért egy nyakon billentés. – Auu! – néztem Yoo Bin-re.
- Azt kérted üssenek meg. Teljesítettem.
- Ettől még jönnie kell labdát szedni, és Yoo Bin, neked is, hogy megtanuld, nincs verekedés.
- Mi? Én csak segíteni akartam… - tátotta a száját a tanár után.
- Ez mind miattatok van! – borzoltam össze Him Chan haját.
- Hülye vagy? –fogta meg a kezem.
- Oppa!  - amint meghallottam az idegesítő hangot, kihúztam a kezem a szorításból és kerültem minden szemkontaktust Him Chan-nal vagy Jenny-vel.
- Nem ússzátok meg! – mutattam mindegyikre egyenként. Jenny rohant Him Chan-hoz és teljes birtokba vette bal karját. Úgy nézett ki, mint egy pióca, aki oda nőtt a fiú oldalára.
- Menjünk! – karoltam barátnőmbe és indultam volna az osztályba.
- Jin Hee! – szólítottak a nevemen. Jin rohant felém, tökéletes mosolyával.  – Ah, úgy hiányoztál. –ragadta meg rögtön a kezem, így elszakadtam barátnőmtől. Örültem, hogy láttam, mert mostanában ritkán találkozok mindenkivel a munka miatt. A szívem a torkomban dobogott az érintésétől.
- Ti jártok? – kérdezte Jenny, mire csak mindketten bólogattunk. – Ah, ez remek, akkor nincs mitől tartanom.
Furcsa ábrázattal nézett rá mindenki, de csak elhessegette a dolgot és nem folytatódott a téma. Én viszont tudtam, hogy féltékeny rám, amiért Him Chan-al élek. Rögtön Yong Guk szavai jutottak eszembe: „Bár semmi közöd Him Chan-hoz, de ez nem látszik meg rajtatok.”

Talán vissza kellene magam fogni, mert félreértik. De miért? Miért kell magam korlátozni?

A gondolat mérgessé tett, szomorúvá és hisztissé. A labdákat, amiket a gép kilőtt magából unottan szedtem össze a kosárba. Elméláztam és észre sem vettem, hogy Yoo Bin hozzám beszél. Nem tudom mit mondhatott, mert elkalandoztam, s a fejemen érzett erős ütés ébresztett fel.
- Hej! Kim Jin Hee, te kis szerencsétlen! Ne bambulj, mert eltalál egy labda! – ordítja nekem az egyik klubtag, aki történetesen egy szemét osztálytársam, aki már számtalanszor azt az érzést keltette bennem, hogy muszáj megfejelnem…
Felvettem a labdát, ami fejbe talált és a röhögő bandára néztem velünk szemben.
- Bocsi, elkérhetem? – állítottam meg az egyik mellettem elsétáló tagot, hogy elvegyem az ütőjét.
- Noona! Ne! – hallottam Zelo kiabálását, de akkor már feldobtam a labdát és elütöttem, egyenesen a célba. Összerogyott és az ágyékát fájlalva nyögött.
- Azzal foglalkozz, ami veled egykorú, te kis szerencsétlen. – ledobtam az ütőt és otthagytam mindenkit. – Fuuu de mérges vagyok. Kis szerencsétlen? Majd megmutatom én neked, hogy ki a szerencsétlen. – néztem hátra bosszankodva. Lábaimat annyira erősen dobbantottam a földhöz, hogy szinte már fájt. Tudtam, hogy mindig a fiúk kereszttüzében fogok élni, ha apám útját követem. Hogy miért? Mert mindenki fél, irigy és nem tudja elfogadni, ha egy lány olyan, mint én: Nagyszájú, fiús természetű és erős.  Mindig csúfoltak, mióta csak az eszemet tudom, ezért lettem ilyen nagyszájú és ezért nem hagyom magam sose.
Az emlék még mélyen él bennem, mikor kis iskolások voltunk Him Chan-al, akkor még kezdőnek számítottunk, de mások utálták, amiért más vagyok, mint a többi lány, így egyszer megdobáltak különféle dolgokkal. Him Chan már az első edzés után magabiztos volt és mindig próbált megvédeni engem. Azt hiszem mindig Ő lesz a legjobb barátom ezen a földön.

Kiültem az udvarra és becsukott szemmel élveztem még a nyárból itt maradt sugarak kellemesen langyos melegét. A fülemben egy igazán kellemes, lágy dallam szólt a lejátszómból. A régi emlékekre gondolva minden haragom elszállt és mosolyogtam a napsütésben, mígnem becsukott szemeim vörös árnyalatát felváltotta a sötétség. Kinyitottam a szemem, de csak a fekete árnyat láttam magam előtt. A tenyeremet az arcom elé tartottam egy percre, hogy megszokjam a fényt. Talán az emlékeim hatására, de sokkal szebbnek láttam, mint máskor. A zene szólt a fülemben és én csak bámultam rá. Alakját megvilágította az őszi napsugár. Megbabonázva éreztem magam egy pillanatig, de hamar felébredtem.
- Az a szerencséd, hogy nem volt bent a tanár, különben repülsz, mint a győzelmi zászló. Mi bajod van mostanában? – kezembe nyomta a kabátomat.
- Mond, hogy nem mentél be a női öltözőbe a kabátomért… - nézek vigyorogva Him Chan-ra.
- De! Minden lány oda volt értem. – húzta ki magát, én meg nevettem. – Nem igaz, Yoo Bin hozta ki.
- Gondoltam. – vigyorogtam rá, majd belebújtam a kabátkába.
- Elintézted a gyereket rendesen… - nevetett.
- Legközelebb meggondolja, hogy kivel húz ujjat, és hogy kit nevez szerencsétlennek.  – rántottam vállat.
- Én meggondolnám a helyében. Nézni is fájdalmas volt, de legalább nem kell labdát szedni tovább.  – sóhajtott. - Milyen szépen süt a nap… - dőlt hátra keresztbe tett lábbal és behunyt szemmel élvezte Ő is kedvező időjárásunk. Mosolyra húztam a szám és a fülhallgatóm egyik párját beleraktam a fülébe.
- Mi ez a nyálas zene? – fintorgott.
- Hallgasd, és ne kérdezz. – dőltem hátra.
- Csak most az egyszer…

Hamarabb behívtak dolgozni és nagy felhajtásra értem be. Mindenki sürgött-forgott és izgatottan várták az estét. Az asztalok másképp voltak rendezve és egy nagy színpad szerűség, de inkább csak egy dobogó volt felállítva a falhoz.
- Mi folyik itt? – ültem a pulthoz, mire Ha Joon elém csapott egy kézzel készített plakátot.
„Férfi szépségverseny” - Állt a papíron.
- Nagyon kreatív vagyok igaz? – verte a mellét Ha Joon a plakátra mutatva, amit valószínűleg Ő maga készített.
- A férfi anatómiát nem ártana gyakorolni… - jegyeztem meg röhögve.
- Ne röhögj ki, ez egy nagyon jó rajz és indulni is fogok, mert a „madam” fődíjat tűzött ki a nyertesnek.
- Várj! – hirtelen eszembe jutott valami. – Azok közül fognak a nők választani, akik ma este itt lesznek?
- Ühm! – bólintott.
- El kell intéznem valamit. – pattantam le a székről.
- Várj, ezeket sokszorosítani kell és az esti műszak előtt el kell szórni a környékben.
- Jövök egy perc múlva! – intettem neki vissza, majd a telefonomról küldtem mindenkinek egy üzenetet:

„A legmenőbb szerkótokban jelenjetek meg ezen a címen, különben ugrik az egész sárga csekkes buli. Találtam megoldást a problémára. Úgyhogy csapatgyűlés este.”

Ha Joon és én ordítozva kiosztottunk közel kétszáz szórólapot, de a gondolat, hogy áruba bocsátom a fiúk bőrét, teljesen felvillanyozott. Természetesen a gondolat, hogy bosszút állhatok, az volt a legédesebb. Az asztalok készen álltak, a reflektorfények is a helyükön voltak és a női vendégek szépen kezdtek beszivárogni a bárba. Egy külön asztalt foglaltam le a barátaimnak, csak az egyetlen gondom az egyenruhámmal volt. Ahogy beléptek az ajtón, bizton állítottam, hogy a SPEED nyerő lesz. Még sose láttam őket ilyen menőn felöltözni. Tökéletes ruha, tökéletes haj és kiegészítők. Ha Joon-nak meg maradt az egyenruha. Le is volt törve rendesen, ahogy meglátta a fiúkat, akik észre sem vettek engem, csak feltérképezve a terepet közeledtek a pult felé.
- Hja! – szóltam rájuk, ahogy megálltam előttük.
- Noo…na? – nyögte ki Dae Hyun és egyöntetűen végignéztek rajtam.
- Nem túl rövid ez a szoknya? – megszólalt morgó őfelsége Him Chan, míg a többiek csak vigyorogtak.
- Ez az egyenruhám, nem cosplayezem, úgyhogy töröljétek le a mosolyt a képetekről.
- Jin Hee, miért hívtad őket ide? – kérdezte nyávogva Ha Joon.
- És te? Minek hívtad ide a barátodat? Elrettentő példának? – szegény fickó tátott szájjal bámult ránk, kissé ittas is volt már, ami nem igazán tetszett. – Ne aggódjon Ahjussi, csak szívatom Ha Joon-t.
- Jin Hee, nem is ismerem… - vakarta Ha Joon a fejét.
- Opsz… - haraptam el a számat. – Mélységesen sajnálom Ahjussi. – hajoltam meg, majd mindenkit elvonszoltam az asztalhoz messze távol az illetőtől. Természetesen csak nekem égett az arcom a szituációtól, de hamar túltettem rajta magam, főleg hogy a tag rögtön elaludt a pulton, amint eljöttünk onnan.
- Nos, itt az alkalom, hogy letörlesszétek a tartozást, amit csináltatok és rám kentetek. Ha ezt apám megtudta volna, tudjátok mit csinált volna velem? Anyáról nem is beszélve. Kicsit önzők vagytok nem?
- Noona, te mindig bajba kerülsz, így meg van szokva a szüleidnek, de az enyémek azt hiszik, szent vagyok.
- Ja, te kis ártatlan bárány bőrbe bújt farkas. Ezért verjék szét az én fejem? –sziszegtem felé mutatva az öklömet.
- Te vagy a leader, ez is hozzá tartozik, én is megtettem volna. – mondta Yong Guk és igaza volt, de attól még behajtom rajtuk kamatostul.
- Rendben! De ti fogtok törleszteni, mert nekem meg kell vennem anyám kínai köcsögét, ami egy vagyonba kerül, szerintetek jelmezbálba járok minden nap?
- Miért hívtál ide minket? – kérdezte Jong Up.
- Kihagyhatatlan lehetőségetek adódott. Hamarosan megtudjátok. – kacsintottam feléjük és elrohantam, hogy elkészítsem az este fénypontját.  A nők szinte forrtak a vágyakozástól, hogy lássanak valamit, így felkonferáltam a bulit.

- Hölgyeim és Uraim kezdődjék a férfi szépségverseny. Ma önök döntik el, hogy ki a legdögösebb, a legszebb vagy a legmenőbb a teremben. Nézzék meg jelöltjeinket. Kérem, a férfiakat álljanak a dobogóra.
Intettem a fiúknak, hogy vonszolják oda magukat, de csak mélyen az asztal alá süllyedtek és eszük ágában nem volt kijönni. Kissé mérges arccal intettem feléjük, mire lomhán nekiindultak. Felmásztak sorban a dobogóra és kezüket összekulcsolták maguk előtt vagy épp mögött. Az egyedüli, aki élvezte a dolgot az Yong Guk volt. Nem csalódtam benne… Mindenki kezébe nyomtam egy sorszámot és elindult a zene. A nők felálltak, hogy közelebbről szemügyre vegyék a fiúkat.
  Him Chan és Dae Hyun között álltam. Az egyik nő meg akarta érinteni Dae Hyun combját, de még előtte megállítottam.
- A-A! – mutattam a mutatóujjammal nemet. – Agasshi, hogy képzeli? – a nő pirulva nézett Dae Hyun-ra, aki szívdöglesztő mosolyával válaszolt, de rázta a fejét.– Megengedem, ha fizet. – nevettem lehajolva a nőhöz, de Him Chan elkapta a copfom és húzni kezdte.
- Nincs tapi! – mondta mérgesen. Nem is ellenkeztem, mert fájt a fejbőröm.
- Nincs tapi. – ismételtem el a nőnek velem szemben, aki fél mosollyal tovább ment. – Most pedig forduljanak meg a jelöltek, hogy hátulról is jól lehessen őket látni. – szóltam bele a mikrofonba, mire mindenki megfordult. – Nézzék meg milyen pöpec példányok. – csaptam rá Jong Up fenekére, aki ugrott egy nagyot. 

Esküszöm, műsorvezető lesz belőlem, olyan jól csinálom. 

Valójában beleadtam mindent, hogy fényezzem őket, csak ne kelljen egy vasat sem fizetnem, elég volt az a kiadás, amit ma el fogok szenvedni, ha nem nyerünk. Elővettem egy nagy kerek üveg tálat és körbementem a nők között.
- Tegyék bele a kiválasztottuk sorszámát. Csak bátran, bátran! Alig várják, hogy büszkék legyenek önökre és egyben magukra is.
Mindenki leadta a sorszámot és én is beledobtam az enyémet hármas sorszámmal a lapon.
Izgatottan vártam, hogy ki fog nyerni, hisz a nyertest a tulaj fogja kihirdetni. Amint megjelent a színpadnak nevezett tákolmányon a fiúkban meghűlt a vér is.
- Oh Jézuskám! – csodálkozott Dae Hyun és Young Jae-ba kapaszkodott. Yong Guk a térdeit csapkodva röhögött Him Chan-nal együtt. Jong Up szerintem fel sem fogta mit lát, ahogy Zelo sem, aki csak sejtelmesen mosolygott. Kedves munkáltatóm ma nagyon kitett magáért. A haja égnek állva vett fel valamilyen extrém formát, míg szemei lilára voltak festve, mint akinek jól behúztak tegnap este. Szilikonos szája vörösen rikított. Szinte sajnáltam szegényt, mert a plasztikai sebész rendesen kicseszett vele.
- Felrobbant a fodrász szalon? – érkezett a kérdés Jong Up-tól, de nem tudtunk válaszolni, csak a sötétben kuncogtunk, míg bele nem szólt a mikrofonba.
- A nyertes nem más, mint a hármas számú versenyző. Kérem, fáradjon ide.
A hármas számú versenyző teljesen lefagyott, Him Chan személyében, de nehezen felállt és odament. – Nagyon szoros verseny alakult ki a négyes és az egyes versenyzővel, de végül egy szavazat döntötte el a nyertest. – mondta és hirtelen adott egy puszit Him Chan arcára. Láttam, hogy a fiú fal fehér lesz, és nem vesz levegőt.  
- Ah, majdnem én nyertem. – mondta Dae Hyun, aki a négyes sorszám alatt versenyzett.
- HEH? – álltam fel a többszöri sokk miatt. 

Egy szavazat? Az egy, az enyém? Apropó, hogy meri megpuszilni? 

Először sokkolva voltam, de rájöttem, hogy nyertünk.
- VICTORY! – ugrottam nagyot és odarohantam Him Chan-hoz, akinek a másik oldalára adtam én is egy puszit, amitől sikerült felébrednie… Gyorsan letöröltem arcáról a vörösen ékeskedő foltot és koccintottunk a győzelemre…